Aranyosi Ervin
A Tulipán csoport és a tulipán
Elmesélem, milyen csoda történt mostanában,
lovagi hét volt éppen a Pitypang óvodában.
Fenn az égen a Napocska meleget árasztott,
ami bizony sok-sok növényt hervadtra fárasztott.
Odakint a kertben éppen tulipán virágzott,
eső híján földje száraz, repedezni látszott.
A tulipán nagyon búsult, kimerült a teste,
várta azt, hogy jöjjön eső, a felhőket leste.
Ám a felhők csak nem jöttek, friss esőt nem hoztak,
a virágok a kis kertben sorra hervadoztak.
A gyerekek az udvaron egymással játszottak,
s mivel nekik volt friss vizük, vidámnak látszottak.
Ám az egyik felfedezte: A tulipán kókad,
meg kellene locsolni a szegény kert lakókat.
Ráadásul a tulipán a csoportjuk éke,
nem szabad, hogy elhervadjon, sosem lehet vége!
Szólt tehát a többieknek: – Fiúk, lányok gyertek,
szaladjunk a locsolókért, szomjasak a kertek!
Öntsünk csak éltető vizet locsoló kannánkba,
élesszük fel a tulipánt, ne hagyjuk magára!
És bizony a jó ötletet, rögtön tett követte,
minden tulipán csoportos, a kannáját vette.
Megtöltötték tiszta vízzel, szomjat oltó jóval,
megbirkóztak a kannákkal, óvoda ajtóval.
Siettek mind, ki a kertbe, tulipánhoz menni,
az életét megmenteni, jóságosat tenni.
A tulipán gyökerére a friss víz kiömlött,
a kis virág magához tért, élet mellett döntött.
Ivott, aztán felöltötte a legszebb ruháját.
Olyan szép lett, a világon nem találni párját!
A tulipán megmentése szép lovagi tett lett, így mutattak csodás példát a többi gyereknek!